A Turul-emlékmű

A Tatabánya melletti Kő-hegy tetején lévő turulszobor Európa legnagyobb madarat ábrázoló szobra: a kiterjesztett szárnyak fesztávolsága majdnem 15 méteres.

Kézai Simon krónikája szerint a honfoglaló Árpád vezér seregei a mai Tatabányánál győzték le Szvatopluk szláv fejedelem hadait.

A millennium alkalmából helyi kezdeményezésre felállított turulszobor Donáth Gyula alkotása. 1992-ben felújították és újra felavatták.

A helyi identitás fontos részét képező emlékművet a legendás bánhidai győztes csata 1000. évfordulóján, 1907-ben avatták fel. A fején a stilizált Szent Koronát viselő, karmaival Árpád kardját fogó ősi, mitologikus magyar jelkép érdekes kontrasztot alkot az alatta elterülő, szocialista várostervezés legnagyobb művének tartott Tatabánya látványával; két alkotás, két korszak emléke. Összekapcsolódásukat jelzi, hogy a város címerének is központi alakja a Turul. Előterében kilátóhelyet alakítottak ki, ahonnan pompás panoráma nyílik a településre és tágabb környékére.

A Szelim-barlang

A Kőhegy oldalában 310 méter magasan, a Turul-emlékműtől 200 méterre található. A környék legszebb kirándulóhelye.

Mintegy 45 méter hosszú, 12-14 méter széles, több oldalága és két bejárata van. A város távoli pontjairól is kiválóan látható barlanghoz a Turul-emlékműtől egy kilométernyi tanösvény vezet.

A kis túraútvonal alkalmat nyújt arra, hogy az érdeklődők megismerjék a Vértes és Gerecse geológiai történtetét, a parkerdőben élő legjellegzetesebb növény- és állatfajokat.

A Szelim-barlang különleges természeti képződmény: hasonló több is található a mészkőbe vájtan a Gerecse más részein is. A teteje néhány éve beszakadt, 7 méter széles kürtője a felszínen körbejárható. A 40 ezer éves barlangot az 1930-as években kezdték feltárni, benne az ősember kőszerszámaira és csontjaira bukkantak.

A legenda szerint a török hódoltság idején Szelim szultán a barlangba menekült hét falu népét a bejártnál rakott máglya füstjével megfojtotta.

A Ranzinger Vince-kilátó

A Ranzinger Vince bányászmérnökről elnevezett építményt a tatabányai szénmedencében zajló, évtizedeken át meghatározó kőbányászat emlékére újíttatta fel és építtette át Tatabánya önkormányzata.

A névadó a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság (MÁK Rt.) tatabányai bányaigazgatója volt.

Az egykoron aknatoronyként funkcionáló építményt 1980-ban állították ide, miután a bányát, ahol évtizedekig felvonót működtett, bezárták. 2008-as felújításakor Ranzinger Vince bányaigazgatóról nevezték el, akinek emlékművet is állítottak tövében.

Lépcsőkön kapaszkodhatunk fel a 30 méter magas építmény tetejére, ahonnan a szomszédos Turul-emlékművön, Tatabánya városán és a környező Gerecse-csúcsokon túl messze ellátni a Kisalföldre, a Sokoró, a Bakony és a Vértes vonulataira, sőt – éppen a látóhatár felett – a Kis-Kárpátok 100 km-nél is távolabbi kiemelkedéseire.

A torony kilátószintjén szemrevételezhetjük a bányászokat és felszerelésüket föl-le mozgató kas tekintélyes kábelcsévélő dobját is.

Tatai-tókör: séta a vizek városában

Aki még nem járt Tatán, a vizek városában, és szereti a természetet, a vízivilágot és a kellemes sétákat a vízparton, annak egyszer meg kell kerülnie a Tatai Öreg-tavat, közben a tónak és környezetének minél több zugát, titkát felfedezve. De aki már megtette, annak is érdemes más-más időszakokban visszalátogatnia, mert az évszakok, a vízszint váltakozásaival mindig új arcát mutatja az idilli táj.

Nemcsak Tatának, de egész Magyarországnak egyik legnagyobb értéke változatos vizivilága, a mélyben rejlő termálvizektől a tiszta forrásokon és lápi vizivilágon keresztül az ezüstösen csillámló nagy tavakig. Az Észak-dunántúli kisváros pedig nemcsak bővelkedik a vízi értékekben, hanem komolyan tesz is annak megőrzéséért és megmutatásáért. A vízimadarak védelmének jegyében Tatát az 1990-es években Ramsari Várossá avatták, így számos intézkedéssel ösztönzi a helyieket e csodás életközösség fenntartására, a békés együttélésre.

A városközponthoz legközelebb kezdjük tókerülő túránkat, a tatai Öreg-tó leeresztő zsilipjénél, a vár keleti lábánál. A robosztus vízszintszabályozó műtárgyat a 18. század közepén építették, de a tó a várhoz tartozó vizesárokkal már a 14. században létezett. Az eredetileg halászati célból létesült mesterséges tó így valójában hazánk legrégebbi halastava.

A tó városközponttól távoli, mégis még könnyen megközelíthető pontján építették fel a madármegfigyelő tornyot, ahonnan a legjobban láthatjuk be a tó felületét. Az téli időszakban, alacsony vízállásnál a tatai Öreg-tó vízimadarak tízezreinek telelőhelyként szolgál. Az eurázsiai tundrákról csapatosan érkeznek a vonuló vízimadarak a hidegebb idő beköszöntével. Néhány lúdra jeladót szerelve követték nyomon a vonulásuk irányát és ütemét, ami megdöbbentő részleteket tárt fel. Egyetlen nap leforgása alatt akár 1500 kilométer távot is repülhetnek ezek az égi vándorok. A nyugat-szibériai folyótorkolatoktól az Urál-hegység megkerülésével, számos országon átrepülve érkeznek hozzánk, a Kárpát-medence oltalmába.

Túránk felénél elérkezünk a tó túloldalára, az Által-ér felett átívelő hídhoz, ahol lehetőségünk van besétálni a folyótorkolathoz.

A folyó partján észak felé sétálva, az ösvényt övező telepített nyárfák árnyékában érkezünk a nádasokkal szegélyezett tópartra.

Szemben a vár és a mellette csoportosuló épületek eltörpülő sziluettje, míg körülöttünk a tópartot eredetileg jellemző náddal, gyékénnyel benőtt vizivilága.

Az ösvény jobb oldalán az Által-ér érkezik a tóba egy mesterséges mederben, míg a bal oldalon van az eredeti, öblökkel rendelkező torkolat, melyet az utóbbi időben állítottak helyre a múlt évszázadi tereprendezés és kotrás során feltöltött, gazos területből. A védett, mocsaras öböl a vizimadarak igazi otthona. Nyáron az itt fészkelő kócsagokat, gémeket, kárókatonákat, jégmadarakat láthatjuk táplálékszerzés közben.

A tókerülő ösvényre visszatérve folytatjuk utunkat az Által-ér völgyét elhagyva, ahol már tölgyek, égerek és telepített fenyők is megjelennek. Kellemes erdei sétánk visszaérkezik a tó partjához, és a tisztásokkal szaggatott vegyes erdőben hallhatóan újra közeledünk a városhoz.

A tó a parti buja növényzet megritkításának köszönhetően itt-ott pallókon megközelíthető. A javuló vízminőségnek hála nagy melegben, a mesterségesen kialakított szabadstrandoknál akár csobbanhatunk is egyet a tó hűsítő vizében.